Téglagyár története

Az 1887 óta működő Tápiógyörgyei Téglagyár első száz évének történetét az utóbbi években sajnos már szüneteltetett Györgyei Kalendáriaum 1997-es számában Németh István részletesen leírta. Úgy tudjuk, hogy jelenleg Bihari József, a község és a Tápió-vidék történetének jeles kutatója, több kiadvány szerkesztője és írója foglakozik a téglagyár ipartörténeti érdekességeinek feldolgozásával. Komjáti Sándor, a gyár mostani üzemeltetője is neki készített egy "legújabb" kori feljegyzést a györgyei téglagyártás utóbbi éveiről. Az alábbi tényeket, információkat ebből válogattuk ki.
A 80-as évek elején nagy hiány volt az országban a kisméretű téglákból és falazóanyagokból. Ezért a hagyományos körülmények között üzemelő györgyei téglagyár 1984 őszétől beszüntette a termelést, a következő évben pedig megkezdődött a teljes felújítás. A folyamatos termelés 1987 márciusában indult újra. Kezdetben csak téli leállások voltak, 1992-ben viszont - az időközben előállt politikai, társadalmi, gazdasági változások átmeneti hatásaként, a piaci kereslet hiányában - a gyár beszüntette a termelést. 1993-ban az Állami Vagyonügynökségen keresztül a HUNOVEX Kft. vásárolta meg az üzemet és beindította a munkát. 1996-ban visszakerült az ALTEX Kft. tulajdonába. A technológiai berendezések javítása után folytatódott a termelés.
1998. május 15-től a Komjáti Kft. vette át az üzemeltetést...

Tóth Ferenc 

               

Az első írásos feljegyzés a téglagyárról:

Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr,
Kegyelmes, Jóságos Uram és Atyám!

MIután kerületünk nagyobb részét, Isten segítségével, szerencsésen bejártam, és a fenyegető veszélyeket, leleményes magyarázattal, mindenütt elrendeztem, a főesperesi látogatás összerendezett aratait a templomok számadásaival, két példányban, hozzácsatolva a konvertiták neveit is, egy csomagba összerakva, ez alkalommal lezárom és kötelességemnek megfelelően Méltóságának elküldöm. Nem különben ezekhez csatolom, Méltóságának még a múlt évben vett kegyelmes parancsára, a györgyei templom tervét,a költségek összegével együtt, mint a jászberényi kőműves mester munkáját. Ebben a formáben a hátsó rész, ami rézint fekete színnel van rajzolva, a régebbi templom romjaiból marad meg, mint szentély, a bezáruló új falgyűrűhöz a végénél kapcsolódva. Máskülönben az egész templom teljesen új lesz, feltéve, ha szándékunk nem hiúsul meg a végrehajtás során. Mindenesetre arra, hogy a földesuraktól, a tégla kiégetéséhez való szalmán kívül,pénzbeli segítséget várjunk semmi remény nem látszik. A költségek összege ugyanis nagy. Ezért, ha Méltósága atyai gondoskodása valamilyen segélyalapból nem eszközli ki, (amiért Jóságodhoz alázatosan esedezünk,) ez a templom vagy soha sem, vagy csak valamikor egészen sokára lesz befejezve. Végül a gy9örgyei templom pénztárában
lévő pénzből 200 forintot átadok, és ez alkalommal a Főtisztelendő Főesperes Úr közvetítésével elküldöm. Midőn Méltóságának mindezekről teljes hódolattal, alázatosan jelentést tettem, Magas Kegyeibe és Atlyai érzelmeibe zárva magam, maradok az örökös tisztelet hódolatában

Méltóságos Uraságának

Györgye, 1794. Február 5-én

Legodaadóbb híve
Nagy Mihály
Györgyei plébános
               

Az eredeti levél fénymásolata